Salkaházi Sára testvér írásaiból

Elhangzott 2006. szeptember 17-én Budapesten, a boldoggáavatási szentmise előtt.

Ahol nem jeleztük, az idézetek Sára testvér Naplójából és egyéb írásaiból valók.

I. BEVEZETŐ RÉSZ

1.ÉNEK

Életünk Krisztus élete,
életünk az Atya szeretete,
életünk az Egyház Szentlelke,
Életünk, életünk Krisztus
Életünk Krisztus, alleuja
Éleünk el van rejtve Őbenne
Éleünk Krisztus, alleluja,
Életünk Krisztus.

A tömeg láttán Jézus felment a hegyre. Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitott ajkát, és így tanította őket.
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok a sírók, majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják az Istent.
Boldogok a békességesek, ők Isten fiai.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, övék a mennyek országa.
                                                                                                                               
Mt 5,3-10.

Köszöntő

Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Tisztelettel és örömmel köszöntünk mindenkit, aki ma velünk együtt ünnepli egy magyar szerzetesnő, Salkaházi Sára, szociális testvér boldoggáavatását. Életének mindössze 45 éve alatt Isten kegyelméből eljutott a szeretet teljességére, életének csúcspontjaként pedig, 1944-ben, a vértanúságra, és most már látja az élő Istent. Boldog, mert övé a mennyek Országa. Életének fényét és példáját pedig ránk hagyta, ránk, kortársaira, és bizonyítja, hogy itt és most, a modern korban is lehetséges az életszentség. S mivel magyar földön majdnem ezer éve nem ünnepeltek boldoggáavatást, ezért ma különösen összekapcsolódhatunk nemcsak a világegyházzal, hanem népünk történelmével a magyar szentek Árpádházzal kezdődő közösségével is.
A szentmisét megelőző órában most Salkaházi Sárára emlékezünk. Felidézzük Isten- és emberszeretetben kiteljesedett életét a Szentírás, ránk maradt személyes Naplójának részletei, a szociális testvérek alapítójának, Slachta Margitnak gondolatai, és egyéb egyházi dokumentumok segítségével. Imádkozzunk, énekeljünk, készüljünk együtt.
Az Egyház ünnepe ez, az Isten ünnepe, az ember ünnepe. A Boldogmondások ünnepe és beteljesedése.

ÉNEK

Életünk Krisztus, alleluja
Életünk el van rejtve Őbenne
Életünk Krisztus, alleluja,
Életünk Krisztus.

II. A BELÉPÉSIG

"Az Istennek szentelt élet, mely mélyen az Úr Krisztus példájában és tanításában gyökerezik, az Atyaisten ajándéka .Egyházának a Szentlélek által. Az evangéliumi tanácsok vállalásával Jézus életének lényeges vonásai - a szüzesség, a szegénység lés az engedelmesség - sajátos és állandó jelleggel láthatóvá válnak a világban, és a hívők tekintetét ráirányítják Isten Országának arra a misztériumára, mely már most jelen van és hat a történelemben, de mennyei beteljesedését még várja. Évszázadokon át mindig voltak férfiak és nők, akik az Atya hívását és a Lélek indítását követték, és a Krisztuskövetés e sajátos útját választották, hogy osztatlan szívvel adják oda magukat Krisztusnak. Mint az apostolok, ők is elhagytak mindent, hogy Nála maradjanak, és Hozzá hasonlóan Isten és a testvérek szolgálatára szenteljék magukat."
                                                                                                    / II.János Pál: Vita Consecrata 1§/

Mikor még gyermek volt még Izrael, akkor szerettem meg őt. ... Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt. Lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki.
                                                                                                                                  /Oz. 11. 1. 4./

Nagyapám, a múltszázadbeli idegenből ideszakadt kassai polgár épített egy hotelt! A szálló mellé azonban épített egy olyan termet, amely azóta is a művészet hajléka mostanáig. Mert nem a fényes bálok, sem a nagy bankettek a lényegesek annak a teremnek az életében, hanem a művészi estek, hangversenyek... templom lett az is, a művészet temploma, ahol a művész múzsájának, a közönség művészének hódol!

Mikor tanítónő voltam, II. elemis cigánytábori kisfiúkat tanítottam. Egy tízpercben az egyik rongyos, kopott kisfiú egy hosszú harisnyát húzott elő. A harisnyából egy nagy halom gombot szórt ki a padlóra. A többiek körülállták, és úgy csodálták a kincseit. Odamentem én is megcsodálni a kis vacak, értéktelen, de neki mindennél többet érő gombokat. Mikor visszamentem a katedrára, odajött hozzám: - Ezt a két gombot a nénikének adom!- mondta büszke örömmel, és kis maszatos tenyerén két gombot nyújtott felém. Egy másik fiú önkéntelenül felkiáltott: - A két legszebb gombod, Gyuri! Ma is úgy őrzöm, mint életem egyik legszebb emlékét. A kis Kovály Gyuri két legszebb, legértékesebb gombját nekem adta!...

III.A BELÉPÉS.

ÉNEK

Áldott légy, Uram, áldott légy
Áldott légy, Uram, áldott légy
Áldjon a föld, és áldjon az ég
Áldott légy, Uram, áldott légy!

Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült... Ekkor így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a seregek Urát látták szemeim! Ere odarepült hozzám az egyik szeráf: kezében parázs volt... Hozzáérintette számhoz, és így szólt: Ím, ez megérintette ajkadat, és eltűnt bűnöd, és vétked bocsánatot nyert.
Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: Kit küldjek el? Ki megy el nekünk? Erre azt mondtam: Íme itt vagyok, engem küldj!
                                                                                                                            
/Iz 6, 1. 5-8/

Egyszer aztán, minden előre meghatározott cél nélkül, csak úgy barátságból elkíséred ismerősödet valami gyűlésre. Nincs szándékodban az egészet végigülni, mert más programod van. Mégis, mikor odaértek, magad se tudod, hogy történt, de egyszer ott ülsz te is. Sok fiatal lányt látsz magad körül. Valami mozgalomba cseppentél bele, azt már látod. De ezen most nincs időd töprengeni, mert valaki épp most lép oda a leányok elé. Beszélni kezd. De veled mi történik, azt nem tudod. Máskor, hasonló körülmények között, értelmesen szoktál viselkedni. Figyelni szoktál. De most csak hangfoszlányok jutnak el hozzád: "szociális problémák... szociális felelősség... szociális munka... mozgalom... közvéleményt kell teremteni, tömegekre hatni... harcolni kell jogokért, törvénymódosításokért... hogy kevesebb legyen az ápolásra szoruló beteg, az erkölcsileg elcsúszott, a nyomorban élő ember... hogy van egy társaság, a Szociális Testvérek Társasága, amelynek feladata, hogy erre az ezerféle társadalmi munkára neveljen lélekben megszentelődött, hivatásos és képzett munkásokat" A többit már nem is hallod, csak nézed a beszélő testvért. Mintha egyesegyedül neked beszélne. Mintha már régen ismernéd, egy családból valónak érzed magadat vele... Talán még nem is érted egészen, mit mond. Nem is tudod, mi az ami ide, ebbe a mai időkbe alakult társaságba vonz... de hogy valami vonz, az biztos. Nem is valami, hanem Valaki. Maga a jó Isten, aki a te hivatásos életednek ezt a keretet szánta. És egyszerre egészen megnyugszol, mint aki megtalálta, amit keres. Még mindig ott ülsz a gyűlésen. Egy leány valami igen jól sikerült rendezvényről beszél. Mindenkit nagyon érdekel, de a te gondolataid egészen máshol járnak...

"A Szociális Testvérek Társaságát a legújabb idők hívták létre. Benne az ősi szerzetesgondolat a legmodernebb fejlődés élén való haladáshoz kapcsolódik. A Társaság teljesen átéli és kifejezi a hivatásos élet lényegét, a léleknek isteni szeretetben való jegyesi átadottságot, de a munkában eddig nem ismert mozgásszabadságot ad tagjainak..."
                                                      /Slachta Margit: A puszták rejtekéből az élet centrumába 1928/

Méltó vagyok a fogadalomtételre? Méltó vagyok a hivatásra? ...nem, nem, és százszor nem. Két évvel ezelőtt még cigarettázó, mulatozó, könnyelmű ember voltam... És lám, tegnap mégis ott térdeltem, és mondtam, kicsit meghatottan, kicsit akadozó nyelvvel: - Édes megváltóm, Uram, Jézus!

IV. FOGADALMAS ÉVEK

ÉNEK

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram
Az erős lelket újítsd meg bennem.
Ne vess el engem a te orcád elől
Szentlelked ne vondd meg tőlem
Támogass az engedelmesség lelkével
Szabadításod örömét add nekem!

"Azt mondom tehát, Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait…A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…Ha a Lélek szerint élünk, járjunk is a Lélek szerint!"
                                                                                                                       Gal 5,16.22.25

Uram, Istenem mivel szolgáltam rá jóságodra? Mivel érdemeltem meg, hogy nekem ilyen szép, mély boldog, tartalmas életet adtál? Hogy engem ilyen szép világba vezettél?... Meg akarom becsülni teljes tudatossággal a hivatásos életet, felszítani a legmélyebb hálát, hogy ebben részem lehet. Minden nehézség mellett milyen szép és jó ez... Alleluja! Ma már nem mondhatok semmi mást, csak azt, hogy áldott legyen az Isten. Alleluja, alleluja, alleluja.

Indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok, pedig szeretlek Téged!
Engedetlen, makacs, dacos vagyok, pedig szeretlek Téged!
Nyugtalan, kapkodó, zavart vagyok, pedig szeretlek Téged!
Sötét, irigy, méricskélő vagyok, pedig szeretlek Téged!
És még mennyi minden volna bennem, ha Te nem szeretnél engem!
Én hűséges akarok lenni és maradni mindhalálig. Hűséges, mindenen keresztül!

Kevésben hűnek lenni nagyon nehéz. A hősies, nagy dolgokra mindig hajlamosabbak vagyunk. S ez érthető is, mert maga a nagyság lendít előre, erőt ad arra, míg a kis dolgok mellett elmegyünk, észre sem veszzük, nem tartjuk fontosnak. Mennyit pazarlunk el így! Mennyi alkalom van a kevésben való hűségre, és hogy pazarlom az alkalmakat!

Könnyen tudok szeretni. A szeretet az Úr adta nekem. Mennyivel nehezebb azoknak, akik nehezen tudnak szeretni. A szeretetet kamatoztatni kell... Milyen kovász vagyok a közösségben? A testvér azt mondja, hogy jó. De ez nem az én érdemem. Viszont az én hibám, ha savanyítom. Kettőzötten hibás, mert olyan adottságaim vannak, hogy kelesztenem kellene... Ott akarok lenni, amikor valaki más árnyékot vet, és napfényt akarok szivattyúzni közéjük. Édes Istenem, Te adtál nekem olyan ajándékokat, amiket így is fel kell használni.

Krisztusom, Te uralkodjál bennem, rontsd le kicsinyeskedésem szűk falait, hogy tudjak nagylelkű, nagyszívű, mindenkit szerető és mindent elnéző lenni! Amen.

A hit egész embert kíván. Vágyódjál a vértanúság után, s ha ezt - mert ez Isten különös kegyelme - nem is kaphatod meg, legalább a szeretet vértanúságát éld!

V. A KÜLDETÉS

ÉNEK

Indulj és menj, hirdesd szavam
Népemhez küldelek én.
Tövis és gaz, vér és panasz -
Meddig hallgassam én?
Küldelek én, s megáldlak, én,
Csak menj, és hirdesd szavam.
Tüzessé teszem ajkaidat
Gyémánttá homlokodat,
Népemnek őrévé rendeltelek,
Lelkemet adom melléd.
Küldelek én...

Oldd le a jogtalan bilincseket, Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze. Íme, törd meg az éhezőnek kenyered, és a bujdosó szegényt vidd be házadba. Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el. Akkor majd előtör, int a hajnal, világosságod, ... olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem apad el vize.
                                                                                                                    Iz. 58. 6b.7.8.a.11.b.

17-én érkeztem meg Komáromba. Fárasztó, nehéz út volt. Az eső zuhogott. Már másnap tanítottam. 26 órám van hetente. 13 osztály. Örömmel csinálnám, szeretném, de nehezen megy. Az elszállásolásom nagyon rossz. Nincs még szekrényem se. Hideg van, nem fűtenek. Mellettem - csak üvegajtó - egész nap zongoráznak. S olyan nagyon egyedül vagyok.

Ma volt a cselédek farsangi tea-estje. 30 lány volt. 3 nagy asztalt terítettünk. Rengeteg ennivaló volt. Uzsonna után gramofonzenére táncoltak. Igen nagy volt az öröm és a jókedv. Nekem fárasztó volt, de mégis úgy örültem. Ha a jó Isten megsegít, jövőre fiúkkal együtt rendezzük. Hétig tartott.

Délután ötig 16 környezettanulmányt csináltam meg. Rettenetes helyeken voltunk. Ilyen nagy nyomort még nem láttam. Igen, a szegénység az még elviselhető, és nem távolít el Istentől, de a nyomor megöli a testet és a lelket. Szegény, szegény emberek!...

Egy szociális testvér fáklya. Bevilágítani az utat az embereknek, amelyen az Úristenhez juthatnak. Égnem kell!!

Elhatároztam, adventben kétszeresen fogom gyakorolni a türelmet. Jó akarok lenni. Jó, jó! Egész szívemmel. Ami jó, az szent. Azt hiszem, a szentség egyik legnagyobb alapja a jóság.

Ma különös dolog történt. Elővettem kész regényemet és elolvastam. És különösen hatott rám. Nagyon tetszett! Hirtelen becsomagoltam és elküldtem.

Isten veled, drága szép Komárom! Nagyon sokat szenvedtem benned, és talán éppen ezért nagyon szeretlek! Drága kis gyermekeim, mezítlábas fiúk, piszkos kis lányok, szegények, kedves munkatársak, bencések, girbegörbe utcák! Édes szép Komárom, Isten veled! Kimondhatatlanul nehéz eljönni.
Du. három körül érkeztem Losoncra. Szép, barátságos itt minden. Minden erőmmel az Istent akarom szolgálni.

 Édes testvérem!
Hosszabb levélben szerettem volna megköszönni kedves soraidat, amelyeket örökfogadalmamra küldtél. Az eredeti Alleluja helyett új jelmondatot választottam. Ecce ego, mitte me - Íme, itt vagyok, küldj engem!

A máramarosi havasok ontják lefele a hideget. Állandóan 20-25 fokos hideget mértünk. A lakás is elég hideg, ablakomon egy ujjnyi vastag jég, nem is lehetett kinyitni. Úgy felöltöztem néha, mint egy jegesmedve. Mégis kezem-lábam elfagyott. ...Templomban való fázásaimat felajánlom a papért, különösen kézfázásaimat az ő kezeiért. Általában szeretném megszentelni a fázásaimat, felajánlani azokért, akiknek nincs tüzelőjük és meleg ruhájuk.

A rahói járás összes körjegyzőit bejártam, tisztelegtem, tárgyaltam. Gondolhatod, milyen munkát jelentett. Az egyik közömbös volt, lelkesítenem kellett, a másik túl lelkes, lecsillapítani, a harmadik elkeseredett, a negyedik bizalmatlan, az ötödik nem kis akart szóbaállni, sok a dolga, stb. És mégis mindegyiket meg kellett nyerni hála Istennek, sikerült is.

Új beosztást kaptam, nemsokára el kell mennem Técsőről. Örülök, mert visszakerülök az Anyaházba, de fáj a szívem, mert szerettem itt lenni, szerettem munkakörömet, az embereket, a helyet... Most szeretettel, türelemmel bevezetni utódomat. Fogadd el, Istenem! S végül is, mit akarok? Ecce ego, mitte me!

Nem magamnak dolgozom: még csak nem is a Társulatnak: hanem a társulat elöljáróinak megbízásából Istennek: fáradhatatlanul. Szeretni mindent, amivel dolgozom! Gépeket, papirost, tintát, festéket!
Minden munkámnál, ami a nap folyamán elém kerül, arra akarok gondolni. Ezt az Úr kívánja tőlem. S ehhez mérten végzem. Érzem a felelősséget. Sok talentumot kaptam, nagyon meg kell sokszoroznom őket. Nagyon kell szeretni, nagyon kell dolgozni.

VI. AZ ÜLDÖZÖTT ÉLETEK MENTÉSÉNEK IDEJE

ÉNEK

A fényem, Jézus, te vagy,
Ó jöjj, és ragyogd be az éjem,
Ó jöjj, ó jöjj, És ragyogd be az éjem!

Szeretteim, örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a Dicsőség lelke, vagyis az Isten lelke lebeg fölöttetek.
                                                                                                                    /1.Pét. 4.13-14./

HISZEK AZ ATYAISTENBEN
Mindenek teremtőjében
Minden embernek atyjában
Minden létezőnek birtokosában
Minden hatalomnak kútfejében
Minden jognak forrásában
Minden törvényszerűség szerzőjében
Mindenek jutalmazójában és büntetőjében
A mindenség kormányzójában
Mindenek uralkodójában
Minden számonkérés urában
HISZEK TEREMTŐ ATYÁNKBAN!…

VALLOM, HOGY
Embernek ember, szervezet állam nem birtokosa,
Ember embernek szervezetnek államnak nem tulajdona
Isten ellen nincs törvényhozás,
Az Ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás
Ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar,
Földi hatalom nem tilthatja meg, amit Isten megenged
Nem parancsolhatja, amit Isten tilalom alá vetett.
Hiszek Teremtő Atyánkban, Mindenek Urában!

                                                                /Slachta Margit VILÁGNÉZETI CREDO részlet. 1943./

Mit tett Elizeus? Először imádkozott, aztán saját teste melegével melegítette fel a halott fiút. Imádkozni, és testem melegével, vagyis életemmel, példámmal hatni másokra! Ehhez pedig állandóan s mind jobban szítani szívemben az Úr Jézus iránti szeretetet. Csak ez a szeretet melegít és hat kifelé is. 

"1943. január 1.
Neked írok, aki könnyesen és gondterhelten állsz az újév küszöbén, és nincs pillanatod, mikor nem gondolnál bevonult atyádra, férjedre, fiadra…Ó, mit meg nem tennél, hogy biztosítsd számukra ott kint a Gondviselés védelmét hideg, eső, szél, ingovány, viszontagság, ellenséges golyó, kegyetlenség ellen... Akarsz a veszedelmek közepette szeretteidnek kettőzött isteni segítséget? Fogadd szívedbe mások sorsát, ...fogadj szívedbe egy munkaszolgálatost, akit a korszellem kizár a testvérközösségből. Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a közönyt, a szeretetlenséget, a gyűlöletet - merd bent, a szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és fiát, merd befogadni fájdalmát, és hordani segíteni keresztjét. És merj tenni. "
                                                                                                       
/Slachta Margit: Újévi levél./

Odaadás Istennek. Azt hiszem, ez a titka mindennek. Teljes és egész önátadás. ...Mindig és mindenben Isten akaratát keresni. Ma is... Mi akarsz, én Uram, Istenem? Ecce adsum ecce ego, mitte me! Ecce ego, suscipe me! Itt vagyok, engem küldj, itt vagyok fogadj el engem!

VII. A VÉRTANÚSÁG

ÉNEK

Jézus, életem, erőm, békém,
Jézus, Társam, örömem!
Benned bízom, Te vagy az Úr,
Már nincs mit félnem, mert bennem élsz!

Testvérek, az Isten irgalmára kérlek titeket, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul! Ez legyen szellemetek hódolata. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes előtte, mi a kedves és mi a tökéletes.
                                                                                                                        /Róm 12,1-2/

Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! Az indítást, hogy életemet illetve halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem! Előterjesztettem elöljárómnak, lelkiatyámnak, és engedélyt kaptam! A boldogság első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami eddig szorongott bennem. A felajánlást már összeállítottam. Most még meg kell várnom Margit testvért, s akkor felajánlhatom magam. ...

Íme, szolgám diadalmaskodik...
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel...
Sokakat megigazultakká tesz szolgám
Mivel gonoszságaikat magára vállalta... sokak vétkeit hordozta
És közben a bűnösökért imádkozott.

                                                                                                     /Iz 52,13. 53,10.11.12/

Ahogyan ott ültünk az óvóhelyen, a sötétben, halk morajjal, s mi tagadás remegéssel a szívünkben... imádkoztunk a városért, a várost védő katonákért, a úgy éreztem, a támadókért is kell imádkoznom. Nekik is halhatatlan lelkük van, és értük is meghalt a Krisztus, nemcsak minket bombázhatnak, de ők is lezuhanhatnak, őket is lelőhetik, és a támadó és az áldozat talán egyazon percben jelenik meg az Úr előtt... Talán az értük mondott röpke fohász szerez nekik irgalmat!

Hallom sokak gyalázkodását Rettegés mindenütt. Jelentsétek föl! Feljelentjük. Még azok is, akik barátaim volta, bukásomra lestek... De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll...
                                                                                                                      
/Jer 20,10-13/

Nem a dinamit, nem az ekrazit, nem a bomba rombol, pusztít, hanem az ezeket irányító lelkület: a gyűlölet. A gyűlölet gyászba, fájdalomba dönt. A szeretet könnyet töröl, megvigasztal. Mi szeretet akarunk. És igazsággal akarunk építeni. Nézzük az igazságtalanság roppant hatását a világ életében: határokat töröl el, tűzzel-vassal pusztít, kiirtja népeit, határokat von, sorompókat állít fel... fajokat lázít egymás ellen. Az igazság, elismeri más országok jogát az élethez, ledönti az elválasztó sorompókat. A különböző fajok sajátosságaiban Isten különböző gondolatait ismeri el. És azt mondja: egy Atyának vagyunk gyermekei, egyformán jogunk van éli, s ezért összefogva kell támogatnunk egymást. Az igazságtalanság a nemzet életében a nemzetiségeket egymással szembe állítja, az igazság egymás mellé igazítja őket.

Egy hajdani menekített vallomásából

12 éves kislány voltam, a budapesti gettóban éltünk a családommal. Nagyszüleimet már elhurcolták a halálba, apámat elvitték Borba munkaszolgálatra, anyámmal maradtam. Iszonyatokat láttam magam körül, és olyan rettenetesen féltem, hogy el akartam dobni az életet. Kórházba kerültem, és onnan menekítettek minket tovább a szociális testvérek Thököly úti Anyaházába. Itt a béke szigetére találtunk a a főnöknő, Slachta Margit, és a többi testvér, köztük Salkaházi Sára fenntartás és feltétel nélküli szeretete miatt. Újra gyermekként tekintettek rám, feloldódott a félelmem. Kislányként is éreztem, hogy Margit testvér országos gondokkal és felelősséggel küzd, mégis, ha velem foglalkozott, maga volt a szelídség, és úgy éreztem, kizárólag én vagyok most a fontos neki. Margit testvér a menekített professzorokból tanári gárdát szervezett, akik nekünk, gyerekeknek órákat adtak. Az idő így nem keserűséggel, hanem a normális élet folytatásaként telt. Hitetlen zsidó kislányként folyton a kápolnában ültem, mert elragadott az Isten jelenléte, és a testvérek ezt is szeretettel viselték. Kimondhatatlan örömöm volt, amikor Margit testvér aztán engem és anyámat szükséghelyzetben megkeresztelt. A Margit nevet kértem. Később elkerültünk a testvérektől, majd anyámat is elhurcolták a nyilasok, én pedig árván visszamentem az Anyaházba. A szociális testvérek megígérték, vállalják felnevelésemet, taníttatásomat. Apám visszatért a munkaszolgálatról, és később ő is megkeresztelkedett. Mára még az unokáim is katolikus házasságban élnek, így nevelik a dédunokáimat. Ha az akkori Anyaház mellett megyek el, még felismerem, hol volt a a kápolna és a mi szobánk.

 Egy izraeli asszony vallomásából

Sára testvér a holokauszt idején megmentette a nagymamámat és az édesapámat. Kassáról vitte magával az édesapámat, aki akkor négyéves volt, és a nagymamámat a Balatonra, a testvérek Jankovich-telepi házába. Édesapám mesélte, milyen kedves volt hozzá Sára testvér. Úgy vagyunk ezekkel a dolgokkal, amikkel együtt növünk fel, hogy meg kell érnünk hozzá, hogy megértsük, mi az amiről állandóan hallunk. Ezért látogattam Magyarországra. Nehéz azt tudni, hogy valaki személyesen az életét adta az emberért. Salkaházi Sára és Slachta Margit kb. 1000 zsidó életét mentette meg. Már az eszemet sem tudom, mikor ismertem meg kisgyerekként Sára testvér nevét. Sokáig azt hittem, hogy a testvér az a vezetékneve. Ne rég jöttem rá, hogy ez azt jelenti: valakinek a testvére...

Ismerem cselekedeteidet... Bár kevés az erőd, mégis megtartottad igémet, és nem tagadtad meg nevemet. ...íme, megteszem, ...hogy megtudják, hogy szeretlek téged. Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és ráírom Istenem nevét, és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszállt, az égből Istenemtől, és saját új nevemet.
                                                                                                                      /Jel 3,8.9.b.12/

ÉNEK

Ruah, Ruah...
nem erőszakkal, hatalommal,
de Jézus Lelkével élünk...

Szemtanú vallomások 1944 december 27-éről

"...katonabakancs lépések dübörögtek... egyszercsak felpattan az ajtó, és ott állt Sára, mögötte a nyilasok. Mikor mondták, hogy elviszik, rózsafüzérért nyúlt, s csak annyit mondott: Igen. - Ide engedjenek be egy pillanatra! - szólt, és előrejött a tabernákulumig. Két nyilas utána. Sára féltérdre ereszkedet, és az örökmécs fénye az arcába ragyogott... határozottan emlékszem, hogy azt gondoltam: Istenem, ez a Sára szent! A két nyilas is meghőkölt a látványtól. Alig telt el pár másodperc, az egyik marcona nyilas megragadta és rákiabált: - Gyerünk már! Majd imádkozhatsz még az éjszaka! - És akkor ő felállt, de békével, az valami csodálatos volt..."

"Mielőtt a Dunaparton a sortűz eldördült volna, egy alacsonytermetű, rövid feketehajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult... majd letérdelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára..."

Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, kezükben pálmaággal. Hangos szóval kiáltották: Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak ...Ezek a nagy szorongattatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel nappal szolgálnak neki templomában... Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket a nap sem bármiféle forróság, mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket.
                                                                                                              
/Jel.. 7. 2-4, 9-14/

És Isten letöröl a szemükről minden könnyet. ... Látni Fogják az ő arcát, és homlokukon hordják az ő nevét. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön örökké.
                                                                                                                           /Jel. 22.5/

ÉNEK

A BÉKE NAPJA KÖZEL
NÉZD MÁR FÉNYLIK A JEL
JÉZUS SZÍVE A FÖLDÖN AZ ÉGEN
MINDENT EGYBEÖLEL.